Elvégeztem szokásos napi rutinjaimat suli előtt, majd útközben felvettem Lilit.
-Hali!
-Szia!-szólt vissza-hogy bírtad a tegnapot? Már délelőtt láttam rajtad, hogy baj van, mivel alig lehetett belőled kihúzni pár szót. Hogy bírtad Kyle-lal?
-Hát... egész...tűrhető volt.
Először nem akartam vele megosztani, tegnapi kalandunkat, hiszen még én magam sem tudom mi volt és mi lesz belőle. Bár ahogyan kimondtam ezeket a szavakat már is megbántam, mivel Lilinek nem tudtam hazudni, vagy inkább egyből kiszúrta.
-Na jó... mi volt. Mond meg vagy úgy is megtudom.
Ez bizony így volt. Nem volt varázsereje, ennek ellenére jó besúgói voltak. Tudta a suli összes pletyiét, de azért nem erről volt híres.
-Én sem tudom pontosan, de azt hiszem...
-Te jó ég! Mit csináltatok?!
-Csókolóztunk...
Lili erre úgy elkezdett röhögni, hogy azt hittem már a könnyei is kicsordulnak. De végül leállította magát. Eközben még mindig a házuk előtt álltunk.
-Végül is ez logikus-mondta, mire az én szemeim kidülledtek és még a szám is tátva maradt, hiszen nem ezekre a szavakra vártam.
-Nem megyünk? Már mint tőlem maradhatunk is, de szerintem nem kéne lógnunk. Ha a szüleim megtudják...
-Megyünk, bocsi csak lefoglalt ez a kis vallatásod.
-Ne nevezd így. Ez olyan szadista módon hangzik.
-Tehát? Ha már úgy is kinyögtem. Mit gondolsz?
-Hát a szeretet és a gyűlölet érzése nagyon közel áll egymáshoz. Az emberek gyakran összekeverik és mire ráeszmélnek talán már késő. Azt hiszem ti csupán rájöttetek, hogy tévedtetek.
-Szóval azt mondod, hogy ez nem gáz?!
-Nem. Voltam már szerelmes és tudom milyen érzés egyik pillanatból a másikba beleszeretni valakibe. Megértelek.
Elfeledtethettem volna mindezt egy egyszerű varázslattal Lilivel,de megfogadtam, hogy sosem használom rajta az erőmet és most is így tettem. Bár nyugodtabb lettem volna, ha senki nem tud erről.
-És? Mit fogsz mondani neki?
-Mi? Beszélnem kell vele?
-Persze te lökött! Hiszen te mondtad, hogy nem tudjátok mi ez az egész.
Ekkor jutott el a tudatomig, hogy fogalmam sincs mit fogok reagálni, ha meglátom, vagy arról még inkább nem volt, hogy ő mit fog tenni. De erre már nem volt idő, mivel megérkeztünk a sulihoz és Kyle sportkocsijának támaszkodva beszélgetett a barátaival.
-Egyelőre úgy teszek mintha nem venném észre. Hagy lépjen ő először.
-Ennek van értelme-helyeselt-de attól még tök baromság. Én a helyedben itt rögtön lesmárolnám.
Vágtam egy hülye grimaszt, de ettől függetlenül vágyakozás öntött el. Megráztam a fejem.
-Lépjen csak ő először.
Mivel a suli egyetlen bejárata itt volt, kénytelenek voltunk elhaladni a fiúk, vagyis Kylék előtt. A lehető legtávolabb húzódtunk tőlük és viszonylag gyorsan elhaladtunk előttük, mint akik nem is vették volna észre őket. A hátamon éreztem valaki tekintetét és biztos voltam benne,hogy Kyle az. Nem akartam hátrafordulni, de nem bírtam kiállni. Jól gondoltam. Kyle még most is engem nézett és egy pillanatra találkozott a tekintetünk.Szája sarkában mint ha egy mosoly rejtőzött volna el. Igen ez határozottan egy mosoly volt. Vissza akartam rá mosolyogni, de ebből csak egy jó széles, fogsor villantós grimasz sikerült.
-Na?-kérdezte Lili.
Válaszom csupán néma hallgatás volt.
-Ha ma is átmész kukába akkor még most közöld, mert akkor tovább állok.
-Csak gondolkoznom kell...
-Ehhez kellek?
-Nem tudsz benne segíteni, ha erre gondoltál.
-Szólj, ha visszanő a nyelved huzamosabb időre. Addig is kiderítem a legújabb információkat. Ezzel hátradobta barna haját és stílusosan távozott, engem ott hagyva a folyosó közepén.
Hallottam, hogy a hátam mögött nyitódik, majd csukódik az ajtó, ezért gyorsan elindultam. Jól tettem, mivel a hangokból ítélve Kyle bandája volt. Már ekkor tudtam, hogy ebből a napból sem lesz tanulás. Első órám töri volt, hála az égnek nem Kyle-lal. Némi szomorúságot is éreztem ezzel kapcsolatban, de igyekeztem elfojtani.
Végig gondoltam órarendem és rájöttem, hogy a harmadik óránk viszont már közös lesz. Fizika. A percek, órák mintha nem is lettek volna, olyan gyorsan elröpültek. Igyekeztem késni, hogy ne tudjunk beszélni és a tanár már bent legyen. Ez sikerült, azonban már csak mögötte két paddal volt hely, így egész órán őt bámultam. Sajnos szó szerint. Ahogy csöngettek én voltam az első aki fölállt és kivonult a teremből. Már azt hittem, hogy megúsztam, amikor közvetlen a kémia szertár előtt megragadott egy erős kar ás berántott a szertárba. Meg sem kellett fordulnom. Az illatról felismertem. Kyle volt az.
-Kerülsz engem?
-Nem-hazudtam gyorsan-csak még gondolkoznom kell.
-Azt elhiszem. Figyelj én sem tudom mi volt tegnap, de nagyon... tetszett.
-Nekem is-nyögtem ki szinte már suttogva. Ajkunk egyre közelebb került egymáshoz, de még nem ért össze.
-Megengeded?-kérdezte sóvárogva, mire csak bólintani tudtam.
Megcsókolt és nem akartam, hogy ennek valaha is vége legyen. Olyan megnyugtató volt, ahogyan ajkaink összeforrtak lassan már egy perce. Ekkor még mindig nem tolt el magától. Sőt közelebb húzott és szinte már teljesen egymáshoz simultunk. Végül elválltak ajkaink. Csak meredtünk egymás szemébe, még végül a csengő meg nem törte a csendet.
-Mennünk kéne.
-Igen kéne...-válaszoltam zavartan.
De egyikünk sem mozdult, csak néztük tovább egymást.
-Van egy ötletem-mondta.
-Igen?-kérdeztem kíváncsian.
-Mennyünk el innen... és töltsük együtt a napot.
-Hát nem tudom...
-Nem muszáj, ha nem akarod...
-Dehogynem, csak az igazolás...
-A bátyám orvos, könnyen szerzek igazolást.
Bólintottam majd megfogta a kezem és egyszerűen kisétáltunk az iskolából. Bármilyen furcsa véletlen folytán, nem látott meg minket senki. Ez nem volt kérdéses. Bár nem tudtam mi ez az egész kettőnk között, de bármikor töltöttem volna vele a napom és bárhol. ismertem be magamnak. Most már nem tiltakoztam az érzéseim ellen.
*
Kezemben éreztem apró tenyerét, miközben kiballagtunk a suliból. A szívem majd kiugrott a helyéről. Csak el ne felejtsem rávenni az orvost, hogy adjon igazolást. Feltehetőleg Kate nem vette észre, hogy hazudtam és nincs is bátyám. De emiatt nem aggódom. A varázserő csodákra képes. Szó szerint. Odavezettem az autómhoz és kinyitottam neki az ajtót az anyósülésnél. Én beszálltam a vezető oldalra.
-És? Mi az uticél?-tudakolta Kate.
-Egy park. Tetszeni fog. Szerintem.
-Hát jó. Rád vagyok bízva-felelte őszintén.
Az út nagy részében nem beszélgettünk, de nem éreztem kínosnak a helyzetet. Úgy tűnt ő sem. Kifejezetten nyugodtnak tűnt. Már fél órája úton voltunk, mikor megláttam a Seattle táblát keresztben áthúzva, ami a város végét jelentette. Ezt észre is lehetett venni az egyre ritkásabban álló házakból és az egyre csökkenő forgalomból. Közvetlen a tábla után lefordultam balra.
-Hú...-csak ennyit mondott Kate, mikor megálltunk egy hatalmas ház előtt, mire nagybetűkkel az volt kiírva: Lochte, 1836
-Itt volnánk-mondtam leplezetlen izgalommal.
-Hol is pontosan?
Elmosolyodtam érthető kíváncsiságán.
-Pofás kis hely nem?
-Kicsi...Ja.
-Ez a ház még az apám dédapjáé volt. De azóta, mint látod fel lett újítva. Gyönyörű kertje van. Sokszor járok ide gondolkozni, mivel fontos emlékek kötnek ide.
Azt nem mondtam el mi, mivel nyilván totál hülyének nézett volna, ha azt mondom, itt tudtam meg, csupán nyolc évesen, hogy varázsló vagyok. A legtöbb gyerek ezt csak tiennégyéves kora körül tudja meg. De az én szüleim úgy neveltek, hogy hamar felkészüljek az élet csapásaira.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Persze. Kíváncsian várom.
Pár perc alatt hátra is értünk.
*
Amit akkor láttam nem sok mindenhez volt fogható. Egy hatalmas kert tárult a szemem elé, melyből nyugtató energia érződött. Mindenhol virágok, különböző bokrok és fák mindenhol. Gyönyörű volt. Akármerre néztem főként rózsákat láttam, de minden színben.
-Ez egyszerűen gyönyörű-bukott ki belőlem.
-Tudtam, hogy tetszeni fog-boldog mosoly nyugodott az arcán.
Leültünk az egyik padra, mely barnára festett fából és kovácsoltvasból állt. Ez is szép volt és pontosan passzolt ehhez a környezethez.
-Mesélj magadról-mondta Kyle.
-Nem vagyok nagyon érdekes személyiség.
-De rájöttem, hogy igazából semmit nem tudok rólad és ez zavar. Aki ilyen jól csókol biztosan nem unalmas.
-Jól csókolok?-feleltem meglepetten. Már mondták persze, de az nem volt fontos. Egyszerűen nem érdekelt a véleményük.
-Hát persze! Nem akarsz emlékeztetni?-jelent meg a szemében a vágyakozás.
Dehogy nem!-kaptam az alkalmon, mire egyszerűen az ölébe kapott és hosszú csókot leheltem a szájára.
-Ugye, tudod, hogy ezt meg kell beszélnünk?-kérdeztem.
-Mit kell ezen beszélni?-nézett rám mosolyogva.
-Hogy mások előtt mi lesz és hogy mi ez köztünk.
-Tudom...- de a mondatot nem fejezte be, mert ismét megcsókolt.
A nap többi részében már nem a kapcsolatunkról beszéltünk, de minden másról igen. Kitárgyaltuk egész életünket. Olyan jól éreztem magam vele, mint még senkivel. Persze a titkomat jól őriztem. Imádtam a csókjait és minden egyes pillantását, érintését. Végül három körül úgy határoztuk ideje indulnunk.
Kirakott a suli parkolójában és még egy csókot adott. Nem volt senki a parkolóban, mivel péntek volt és ilyenkor hamar vége az óráknak.
-Hétfőn hozom az igazolásod - kacsintott.
-Köszönöm ezt a csodás napot.
-Én köszönöm, hogy kaptam tőled egy esélyt.
-Ez természetes-majd én kacsintottam.
Elköszöntünk egymástól és én elindultam a saját autóm felé. Beszálltam az autóba, majd azonnal hívtam Lilit.
-Igen? Hova tűntél? Meg vagy veszve? Legalább nekem szólhattál volna!
Kaptam egyből a támadásokat.
-Jól vagyok, nyugi. És egy csodás napon vagyok túl Kyle-lal.
-Komoly?-lepődött meg-hazafelé állj meg nálunk és számolj be mindenről.
Így is tettem. Beindítottam a motort és pár perc alatt odaértem. Be kell valljam nem vezettem valami lassan. De hát egy ilyen nap után?! Nem csoda. Megálltam a házuk előtt és ő már kint várt.
-Minden részletet hallani akarok-tért Lili egyből a lényegre.
Még elmosolyodni sem volt időm már is berángatott a házukba. Nem volt nagy házuk, de négy személy számára megfelelő volt. Mivel az anyja meghalt, mikor a legkisebb öccse született az apja egyedül nevelte őket. A házban szinte minden szoba sárgára volt festve és modern bútorokkal volt berendezve. Lili sosem mondta mit dolgozik az apja én pedig nem kérdeztem. Bevezetett a szobájába, ami eltért a többi szobától, mivel rószasznre volt festve és inkább a klasszikus berendezése volt. Leültetett az ágyra én pedig kénytelen voltam neki mindent elmesélni, amit ő tökéletesen megformázott mimikai válasszal hallgatott.
-Jesszus!-csak ennyit mondott mikor a végére értem- ti aztán jócskán egymásba gabalyodtatok...
-Hát...egy kicsit...-pirultam el.
-Meg kell néznem a facebook profilját!-jött a hirtelen ötlet-és ha persze már be vagyunk jelentkezve a többi képét is megnézzük. Nem értem mit eszel rajta. Na jó, talán egy kicsit még is-legyintett.
-Oké! Nézzük!-mondtam még mindig elpirulva.
Ahogy megnyitottuk az adatlapját egyből kiszúrtam valamit. Az adatlapja szerint ugyan is három napja kapcsolatban állt valakivel, az pedig a találkozásunk előtt történt. Ekkor minden összeomlott bennem és elveszítette az értelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése