Mikor felkeltem azt sem tudtam milyen nap van. Suli van-e vagy hétvége. Ránéztem a piros-fekete ébresztőórámra és még csak öt óra körül járt. Ennek ellenére egészen világos volt kint. Lili még nagyban aludt. A fülhallgató még a fülében volt, de a telefonja teljesen lemerült az egész éjszakai zenéléstől. Biztosan közben elaludt. Kimentem a fürdőbe, hogy elintézzem reggeli szükségleteimet. Megmosdottam, vagyis inkább csak meg akartam. Bevizeztem a kezemet majd az arcomhoz nyúltam. Érdes tapintása volt. Mint a borostás férfiak arca. A tükörbe néztem és meglepődve láttam, hogy aki szemben áll velem az bizony egy borostás arcú férfi. Nem is akárki. Kyle.
Majd hogy nem összeestem meglepetésemben. Kinéztem a szobámba és szerencsére Lili még aludt. Visszaálltam a tükör elé és elkezdtem tapogatni az arcomat. Pimaszul helyes gyerek ez a Kyle. Ilyeneken gondolkodtam miközben furcsábbnál furcsább arcokat vágtam. Arról nem is beszélve, hogy állt a saját pizsamám. Nem voltam túl ideges. Igazából kiélveztem a helyzetet. Ekkor azonban eszembe jutott, mi lehet az igazi Kyle-lal. Ezt a gondolat menetemet nem sikerült befejeznem mert ekkor csöngettek. Automatikusan mentem le a lépcsőn és nyitottam az ajtót, azzal nem is foglalkozva, hogy nem vagyok önmagam. Mikor kitártam az ajtót, akkor jutott csak az eszembe, hogy valami nagyon nincs jó, mert saját magammal álltam szemben.
-Ó jajj... -csak ennyi jött ki a számon. A következményeken nem gondolkodtam, sőt azon sem, hogy hogyan történt ez az egész. Hozzáteszem nem is volt rá időm, mivel körülbelül tíz perce voltam ébren.
-Ez mégis micsoda!?
-Honnan tudnám? Így ébredtem-védekeztem.
-Ne add az ártatlant, oké Kate. Tudom, hogy varázsló vagy és el kell, hogy mondjak valamit. Én is az vagyok.
Na ez sokkolt. Mi van?! Képes volt nekem hazudni? Nem mintha olyan hosszú lett volna a kapcsolatunk. Mondjuk magamat sem mondhatom túl őszintének. Úgy három perc hallgatás után végül Kyle megszólalt.
-Jól vagy?
-Szerinted? Először is. Nem a saját testemben vagyok, másodszor megtudtam, hogy te is varázsló vagy! Ez túl sok információ volt egy reggelre!
-Szóval te sem tudsz erről semmit? Nem te tetted?
-Dehogy! Még életemben nem találkoztam ilyen jellegű varázslattal.
Hirtelen rengeteg kérdésem lett volna. Mióta tudja, hogy ki is valójában, vagy milyen család leszármazottja. A gondolataimat azonban most másra kellett terelnem.
-Az egyetlen probléma, hogy én sem!
-Szerintem nem ez az egyetlen probléma.
-Kötözködj csak...
-Még szerencse, hogy nincs suli és hogy Lili alszik.
-Mit keres nálad Lili? Ő is varázsló?
-Nem...! Az elmúlt pár napban tulajdonképpen nálunk élt.
-Bemehetek?-kérdezte, mivel még mindig az ajtóban álltunk.
-Ja, persze.
Bevezettem a konyhába és elővettem két műzlistálat.
-Te is kérsz?
-Köszi, elfogadom.
Kigondolta volna, hogy teljesen normálisan is tudunk egymással beszélgetni teljesen hétköznapi dolgokról.
Kinyitottam az egyik szekrényt, melyekben a müzliket tartottuk. Meglepetésemre pipiskedés nélkül elértem, szokatlan volt , hogy jó pár centivel magasabb vagyok.
-Most mi tévők legyünk?-kérdeztem.
Hosszú csönd követte kérdésemet, ami arra utalt, hogy ő sem tudja.
-Ez annyira lehetetlen helyzet. Így még sem élhetjük le az életünket!
-Nagyon remélem, hogy van megoldás. Valami, bármi. Már megbocsáss, de meglehetősen alacsony vagy. Nem ehhez vagyok szokva.
-Képzeld én sem...
-A szüleiddel mi a helyzet?
-Hát... max anya segítségét kérhetjük. Apa az teljesen kiakadna és karanténba záratna.
-Óóó...
-A te szüleid? Csak és kizárólag anyára számíthatunk. Apa hülye az ilyenekhez. Nálunk inkább anya a csalás feje.
-Hát akkor... mivel nyilvánvaló, hogy egyedül ezt a problémát nem tudjuk megoldani...
-Nem vagy egyedül... Szeretném, ha tudnád, hogy én mindig itt vagyok neked.
-Ne Kyle... Ebbe most ne menjünk bele.
-Igazad van! Lépjünk is túl rajta! Emlékszel mikor a töri szertárban először csókolóztunk?
-Olyan réginek tűnik, de ,mégis úgy emlékszem rá, mintha most történt volna.
Ebben a pillanatban saját magammal szemtől szemben álltam. És?! Hogy mi történt? Olyan érzés volt, mintha magammal csókolóztam volna. Furcsa volt, sőt! De még is tudtam, hogy Kyle az. És még is jó érzés volt... Kicsit beteges...Ekkor úgy éreztem újra önmagam vagyok. Valóban így volt. Kinyitottam a szemem, de szánk még mindig egybeforrt. Ekkor Kyle is kinyitotta a szemét. Ő volt az! El sem hittem... Ilyen gyorsan megoldódott volna minden? Lehetetlen... Egy hang azonban észhez térített. Anya volt az.
-Szóval ő az a Kyle...
Ránéztünk és szétváltak ajkaink. Kyle-ra néztem, ő pedig rám. De nem így volt. Újra ő volt én és én ő... A francba... Tudtam, hogy nem lehet ilyen egyszerű...
Anya tátvamaradt szájjal nézett ránk.
-Ezt? Hogy csináltátok? Mi ez az egész?
Elmeséltünk neki mindent. Meglehetősen nyugodtan fogadta a híreket. Majd mikor végeztünk, csak ennyit mondott:
-Kérhetek egy pohár vizet?
Fal fehér volt az arca. Kicsit ijesztő volt.
-Jól vagy anya?
Értetlenül nézett rám, majd láttam a szemében a megvilágosodást és eszébe jutott, hogy én szóltam hozzá Kyle testében.
-Csináljátok ezt még egyszer!
-Mit?-néztünk rá értetlenül.
-Smároljátok le egymást.
Furcsa volt ilyet hallani anya szájából, de nem kellett nekünk kétszer mondani. Összeértek ajkaink és megint megtörtént a pillanatnyi visszaváltozás. Már egyáltalán nem volt fura érzés, mint elsőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése